Mutasd meg, mely férgeket ék pusztítja el, Ragadozó féreg terjed Európában | hu


Más jó szókat ír, én jót gondolok, S - bamba sekrestyés - Ámen-t zendítek Minden himnusznál, mellyel hivatott Úgy van, igaz, mondom, ha már dicsér, S szívem minden ünneplést megtetőz, De csak lelkemben, amely érted él S bár szóban lassú mindenkit előz.

Kedves H. Wells, Meg akarom kérni Önt, olvassa el figyelmesen ezt mutasd meg kis szatírát, amit zaklatott lelkiállapotban és keserves életkörülmények között írtam néhány évvel ezelőtt. Nálunk, kis Magyarországon vegyes érzelmekkel fogadta kritika és közönség - ismernie kellene furcsa írói pályafutásomat és beállításomat, hogy ezt megértse. Most, hogy talán németül s talán angolul is megjelenik, megint elolvastam, és ekkor jutott eszembe, hogy sürgősen beszélnem kell Önnel erről a munkáról.

Mindjárt elmondom, miért csak most és nem előbb, már akkor, mikor megírtam, és miért éppen Önnel.

Shakespeare: Romeo és Júlia

Én ezt a mutasd meg nem akartam megírni, vonakodva és ellenszenvvel írtam, abban az időben jobban szerettem volna boldog regényt, kacagtató színdarabot, vagy szép verseket írni a magam és mások vigasztalására. A gondolatokra és ötletekre, amikről szól, nem voltam büszke, jobb szerettem volna elkergetni, elfelejteni őket, kidobálni magamból - nem szeretek tartalmas ember lenni, élő ember szeretek lenni, minden pillanatban megújuló tartalommal.

a normál növényzet növekedése kenetben férfiaknál

De ezek a gondolatok és ötletek mégis megvoltak, és én egyszer egy téli mely férgeket ék pusztítja el, uzsonna közben, persze kettesben, egy kedves és bájos és elég művelt úrhölgynek a mulattatására rövidesen el akartam mondani mindazt, ami a Capilláriában van; ha akkor elmondhatom, soha nem írom meg.

De valami baj volt, a hölgy eleinte figyelt, aztán szórakozott lett, pedig szerelemről is szó volt. Később fel is ugrott, egy barátnőjének valami ügye jutott eszébe, akinek telefonálni kell.

Bejelölések

Mire visszakerült, bár udvariasan kért, hogy folytassam, kiestem a kerékvágásból, jelentéktelennek és időszerűtlennek éreztem az egészet, abbahagytam. Igaz, hogy neki is mennie kellett aztán. De bennem megmaradtak, és később egyik barátomnak említettem, futtában, ezeket a gondolatokat és ötleteket. Férfiakkal másképpen van az ember: vitatkozott, érvelt, csakhamar elhallgattam, láttam, hogy másról beszél.

S mert mindig beleestem abba a hibába, hogy jobban érdekel annak a személye, akivel beszélek, mint a vita tárgya, inkább ezt is abbahagytam. S mely férgeket ék pusztítja el ilyenformán ráfanyalodtam arra, amit irodalomnak neveznek: hogy egyszerre mindenkinek mondjam el azt, amit külön-külön senki se akar meghallgatni. A könyv megjelent, vitákat vártam, ellenkezést, hozzászólást. Mindez elmaradt - néhány ostobaságot írt néhány hiú és fáradt kritikus, rajongó fiatalemberektől zavaros leveleket kaptam, amikben azt igyekeztek kimutatni, hogy csak ők értenek engem, mert ők még nálam is különbek.

Az asszonyok tréfásan megfenyegettek ujjacskáikkal, aztán csönd lett. Most a német kiadás sajtó alá rendezésekor átnéztem a Capilláriát. És három év előtti önmagamtól megtermékenyülve különös izgalom mutasd meg nyugtalanság fogott el, szívdobogást kaptam, az ájulás környékezett.

  1. Mikor kell anthelmintikumot szedni az embereknek
  2. KARINTHY FRIGYES: CAPILLÁRIA
  3. A legjobb gyógymód a férgek ellen

Szóról szóra így volt, higgye el - eszembe is jutott, és nem véletlenül, Rousseau Vallomásai-nak egy passzusa. A genfi remete elmondja, hogy magányos sétája közben - ha emlékszik rá, szeretett mutasd meg - az emberi társaság együttélésének különös ellentmondásán töprengett. S félig önkívületben, megálló szívvel és aggyal, a matematikai törvények vakító tisztaságában bontakozott ki előtte felfedezésének első vázlata. Eszemben sincs, hogy eszméim jelentőségét Rousseau-éhoz vagy Rousseau-ét a magaméhoz hasonlítsam: igazán kevés közünk van egymáshoz.

Immunrendszer

De ezt az izgalmat ismerem: saját munkámnak, a Capilláriának elolvasása után rázott meg elementáris erővel. Amit akkor gondoltam és hevenyészve megfogalmaztam magamban, az egyszerűbb és szerényebb dolog, mint amiről Capillária beszél - és mégis túl van Capillárián, túl van azon is, amiről most fogok beszélni ebben a levélben.

mutasd meg, mely férgeket ék pusztítja el mely tabletták segítik a férgeket a legjobban

Ha könyvet írnék belőle, ennek a könyvnek szerény címe ez volna: A kétnemű ember vagy mely férgeket ék pusztítja el Nemi Szerződés. Sietek bevallani, hogy evvel a Kétnemű Ember című könyvvel is úgy vagyok, mint a Capilláriával voltam annak idején - szívesebben mondanám el az egészet egy kedves, okos, másnemű embertársamnak, de most már tudom, hogy nem hallgatna végig, kénytelen leszek vagy megírni, vagy elfelejteni az egészet. Miután pedig okom van tartani az utóbbi eshetőségtől, mint az előbbitől, miután remélem, hogy a Kétnemű Ember című elvi tanulmány megírása helyett jobb dolgom is akad, én nem ambicionálom, hogy a házasság és szerelem nagy forradalmának úttörői közé tartozzam, szeretném, ha legalább annyi maradna meg ennek az órának emlékéből, amennyi elég hozzá, hogy ezt a Capillária című munkámat mentegesse és védelmezze és magyarázza, és hozzáférhetővé tegye annak a számára, akinek véleményét tisztelem.

Véleményekről, gondolatokról, igazságkeresésről, alapfogalmakról, helyes fogalmazásokról volt szó: Önre kellett gondolnom. Amit Ön és Önök néhányan odakint, Angliában csinálnak - bizonyára nem mondok evvel újat Önnek - az külső formában nagyon hasonlít valamihez, ami itt Európában néhányszor már megtörtént - először talán nem is Európában, csak Európa számára, Alexandriában - utoljára a tizennyolcadik század második felében, Párizsban.

A párizsiak már tudatosan enciklopedistáknak nevezték magukat; ők már tudták, hogy a kibontakozás nagy művének alapja az analízis - a rettenetesen összekuszálódott fogalom-komplexumokat, melyeknek téves kapcsolódását a gyakorlati eredmény, szörnyűséges közállapotok mutatják, fel kell bontani, szétszedni, széttörni, ha másképp nem megy, megkeresni a tiszta, egyszerű fogalomelemeket, hogy aztán természetes, parazitáktól felnőttig módon lehessen összerakni megint.

Félig-meddig elvégzett munkájuk után megint gyom és dudva verte fel a kertet - jött a tizenkilencedik század, jött Napóleon: az alapfogalmakat nem a csöndesen tűnődő ész és szív, hanem mutasd meg rémülettől felzaklatott idegek kapcsolták átabotába. Eredmény: Hegel és Darwin, Marx és Metternich. Általános védkötelezettség, világháború, halva született forradalom: egy század, amelynek lángelméiről sorban mutatta ki a pszichológia, hogy egytől egyig őrültek voltak - s nem akadt, aki így tette volna fel a kérdést - micsoda gyalázatos, pokoli század lehetett az, amelynek lángelméi megőrültek.

Most Önök, néhányan Londonban, írók, ha nem is tudatosan, újra felveszik az abbahagyott munkát. A finnyás német esztétika némi lenéző dicsérettel intellektualistáknak nevezi önöket - valahogyan szeretné kitudni önöket az irodalom szent berkeiből, azzal a megokolással, hogy önök néha, ha kedvük szottyan, fogalmak tisztázásával is bíbelődnek, s evvel érdemetlenné váltak az ihlettel alkotó művész rangjára és méltóságára, akik természetesen a központi idegrendszer megkerülésével, a periferikus idegeken át, legfeljebb a hasukon keresztül hozzák létre a Nagy Tükröt, melyben a valóság meglátja önmagát.

Oda se neki - nevet mind! Legfeljebb kiderül, hogy az irodalom nem is művészet - annyi baj legyen. Ha nem művészet, bizonyára több annál - az egész embert képviseli, szőröstül-bőröstül, szívestül és eszestül, szemestül, fülestül és egyebestül.

Szemben a valódi művésszel, aki mindig csak egy szervet reprezentál: festő típusú férgek a bélben szemet, muzsikus a mely férgeket ék pusztítja el, szobrász a tapintást, költő a szívet, bölcselkedő az észt.

A giliszták 20 százalékát eltüntette

Legyenek büszkék az anatémára: így van, ahogy mondom. Ha egyszer az Isten, aki ráér, mert van ideje, mégiscsak lelátogat a földre, és követet rendel magához, beszámolni az Ember viselt dolgairól: ez a követ mégiscsak az Író lesz - festő és muzsikus és költő és filozófus csak kísérni fogják útjában, hogy tolmácsolják őt, hasonlatokkal illusztrálják az Egyetemes Gondolatot, mely rombol és teremt. Rombol és teremt és szétszakít és összeköt, időn és téren át. Most, míg ezt írom Önnek, egy budai kis kávéházban, a rikkancs lappéldányt tett le elém: az első oldalon mely férgeket ék pusztítja el betűkkel olvasom: Chamberlain, Benessel való tárgyalás után, be akarja terjeszteni a parlament elé az Európai Egyesült Államok alkotmányáról szóló törvényjavaslatot.

Nem tudom, mit jelent, mi igaz belőle mi lesz belőle, nem tudom, hogy álljak fel a gondolattal szemben, eltiport, megvert, kifosztott, megkínzott ország eltiport, megvert, kifosztott, megkínzott gyermeke. Nem remélek, és nem félek, nem hiszek a javaslat jóhiszeműségében, komolyságában.

De egy nyilvánvaló: ha semmi más nem lesz belőle, annyi maradandó haszna és eredménye meglesz ennek a javaslatnak, hogy nekem alkalmas fordulatot adott rátérni tárgyamra. Mert sokféle nagy közösség mely férgeket ék pusztítja el hovatartozás zűrzavarában elém varázsolta egy minden közösségnél, európaiságnál, államnál, országnál, hazánál, nemzetiségnél, fajnál talán még családnál is kisebb, tehát szorosabb és mélyebb már régen meglevő, minden Egyesült Államok Alkotmánya nélkül is egységes törvénnyel és alkotmánnyal érvényes közösség megnyugtató látomását: az élet folytonosságában hívő és gondolkodó írók közössége ez Európa-szerte és világszerte.

Ennek a közösségnek közös öröm és közös bánat diktálja törvényét - polgárainak egy kötelessége van: akarni és keresni a jót és helyeset és szépet, a rossz, és helytelen és csúnya helyett. Térben és időben, élők és holtak, tagjai ennek a közösségnek, csinálják, építik a Nagy Enciklopédiát, vakon néha, elkeseredve, felépítve, lerombolva megint - ha már olvasta volna "Capilláriá"-t, melankolikusan hozzátenném: Halvargót, a Bullok-tornyot, amit romba dönt a Goncsargó.

Jól emlékszem egyik tervére, az Új Bibliára - volt idő, úgy látszik, mikor így képzelte el az Mutasd meg. Nos tehát - tekintse ezt a levelemet egy szerény, de a fent jelzett közösségbe tartozó érdeklődő figyelmeztetésnek, aki, ha mással nem, legalább evvel a figyelmeztetéssel szeretne részt venni a munkában: vigyázzanak, az idő alkalmas rá, hogy ez a Biblia tökéletlenül, döntő és pótolhatatlan hiányokkal készüljön el, ha csak önök angolok akarják megcsinálni!

férgek gyógyszerei felnőtteknek a gyógyszerek neve kezelés a tojáslevelek gyermekek gyógyszerek

Az angol enciklopédisták, az angol írók, élükön mostanában talán éppen Önnel, már eddig is mély utakat ástak az összekuszálódott fogalmak bábeli zűrzavarában mutasd meg nagy vonásokban fölvázolták a Mű keretét, foglalkoztak múlttal és jövővel és jelennel is, új történelmet álmodtak, és új utópiákat eszeltek ki, tanulmányozták a politikát és társadalombölcseletet, naivan, érdeklődő szemmel, Cartesius gyermekszívének friss kedvével, csaknem egészen szabadon.

Rengeteg szép, okos, mindenekfelett tisztességes könyvet írtak az emberről, mindegyik alkalmas rá, hogy a leszűrt eredmény egy-egy műszót magyarázzon a Nagy Enciklopédiában, mely mindenkihez szól, a föld kerekségének minden emberéhez, mert csak az kerül bele, ami állandóan és mindenütt emberi, emberhez szóló, ember által érthető. De az istenért, uraim, van egy terület, a jelenségeknek egy kategóriája, ha úgy mely férgeket ék pusztítja el, amihez önök, angol írók - angolokat gondolok, nem skótokat és íreket - egyszerűen nem értenek, ahol Önök úgy mozognak, mint a fóka a parton, amihez nincs érzékük, nincs szemük és szívük, még csak nem is tudják magukról, hogy nincsen - agyrémnek, őrületnek, betegségnek gondolják a szenvedést és nyugtalanságot, amit e jelenségek okoznak, mint a Diderot "vakok országának" lakói a szín- és fénybenyomások okát.

Éghajlat, különleges vérmérséklet, elkülönözött gőgös állami és társadalmi törvények által elnyomott, elcsökevényesedett érdeklődés az oka ennek mely férgeket ék pusztítja el vakságnak - vagy talán csakugyan az a közmondásos angol álszemérem hypocrisyamit írek és skótok annyit csúfolnak giardiasis és puffadás nem tudom.

Hogy magyarázzam meg, hogy értessem meg Önnel, mire gondolok? Képet próbálok Ön elé állítani. Tükörképet, mutasd meg gyógyszerek férgek férfiak listája arcuk tükörképét, aminek az Ön által láthatatlan fehér foltjaiból, a negatívumokból, legalább kvantitatíve következtethet ennek az Önök által felszántatlanul hagyott területnek jelentőségére. Angol könyvet veszek elő kapásból - kettőt vagy hármat, a legjobbakat, elsőrangú, reprezentatív műveket, regényeket.

Gyönyörködő lélekkel élvezem egyiknek csendes, mély bölcsességet, érzékeny megértését mindennek, ami emberi - a másik elragad bátorságával, ahogy farkasszemet néz az élet kegyetlen igazságával - a harmadik fellelkesít, megrázza képzeletem, csodás lehetőségek, még csodásabb valóságok kápráztatóan éles rajzával, mindig teljes kört leíró pazar gazdagságú reflektorával a képzettársításnak.

Olvasom és élvezem - és akkor egyszerre jön a vakság.

Azon az éjszakán lesz épp tizennégy. Zsuzsim meg ő - Isten nyugtassa őt - Egyívású. Zsuzsim elvette Isten, Nem érdemeltem: - szó mi szó, aszondom - Vasas Szent Péter éjén lesz tizennégy, Akkor bizony, emlékezem reá. A földrengésnek mely férgeket ék pusztítja el tizenegy éve S én éppen aznap választottam el, Mivel hogy ürmöt kentem a csöcsömre, Künn a galambdúcnál sütött a nap - Az úrral akkor Mantovába jártak - Van még eszem csak - szó mi szó, aszondom - Mikor a mellem bimbaján az ürmöt Lenyalta ez a kis csacsi, s fanyar volt, Dühösködött, így rázta a csöcsöm. Most reccs galambdúc, ész nélkül futottam, Zargatni sem kellett nagyon.

Mind a háromnál ugyanakkor, ugyanazzal a jelenséggel szemben, szinte ugyanabban a pillanatban. A regényben parazita készítmény gelmostop jelenik meg. És abban a pillanatban az angol író mekegni kezd, komoly, tűnődő, kedves arca furcsa torzba szalad, a derekát riszálja, nem lát és nem hall, áporodott vicceket mond, medvetáncba fog.

Az ember nem hisz a szemének: egy oldalt fordít, és a zordon szépségű pompás tájkép helyén, amit, mely férgeket ék pusztítja el egy Jack London-regény elfutó vászna tár fel: képes levelezőlap, komisz olajnyomat, csokoládéreklám vigyorog. A szerző mentegetőzik: giardia protozoa diarrhea szőke nő bűvös mosolya tette ezt. Wells, félre ne értsen, a szőke nő mosolyát bűvösnek tudom magam is, és áldom érte Istent és a sugárzó napot, hogy egyebek közt ezt is megteremtette.

De micsoda bűvölet az, ami a hegedűsírásból és orgonarengésből komisz, fülhasogató, áporodott verklimekegést csinál? Fordítva kellene lenni ezzel a mely férgeket ék pusztítja el. Mi történt hát, hogy eshetett, hogy nem így esett? Mégis a tabletták a paraziták ellen volt igazuk, hogy önök, racionalisták, csak a dialektikában erősek, de rögtön mely férgeket ék pusztítja el, komikusan tehetetlenné válnak, mihelyt az Élet Titkos Mélységeinek szele csapja meg önöket?

Szárazföldi ragadozó

Nem, nem, egészen bizonyos, hogy nincs igazuk. Mert a Szőke Nő odaát, náluk mely férgeket ék pusztítja el megjelenik, megfelelő helyen, és a bűvölet odaát náluk is beáll: azzal a különbséggel, hogy a holdfényben fürdő képes levelezőlap helyén ezúttal a városligeti panoptikum borzalomkamrájának viaszfigurája hökkent meg.

Ugyanannak a szőke nőnek most fekete a haja, mosolya sátáni bűvöletet áraszt, a kezéről vér csorog, szemei vészesen lobognak - feltűnően hasonlít egy szoknyában járó zupás őrmesterhez, aki kézitusából bukkant elő, miután ötven kozákot levágott, és legszívesebben leharapná az orromat. Mindez mutasd meg szép és a filozófus bólogat: Hja, hja! Ez azt jelenti, hogy a nő sátán és angyal egy személyben, és hogy keserű meg édes az asszonyi állat.

De mit tegyek én, mihez fogjak én a csokoládéangyallal és a zupás őrmesterrel, aki se sátán, se angyal nem vagyok, hanem eleven ember és szeretnék egy eleven Azaz hogy álljunk meg csak egy pillanatra: mit is szeretnék én? Mielőtt a Valóság kettős tükrét, a Csokoládéangyalt és nemathelminthes képek Zupás Őrmestert, vagyis a tizenkilencedik század nőszemléletét megismertem volna, gyermekkoromban véletlenül nagyon jól emlékszem gyermekkoromra még elég szabatosan tudtam.

A valóságot nem láttam kettősen, nagyon megfogható és kompakt valami volt a valóság: úgy hívtam, hogy: én, és valami nagyon határozottat értettem ez alatt, bár a természettudományok ismerete híján akkor még nem tudtam, hogy a véglényen és a missing link-en keresztül hogyan vált lehetségessé ez a mutasd meg.

Valószínűen azért nem tudtam arról se, hogy emlősállat vagyok, eleveneket szülök, és azokat saját emlőmből táplálom. Az első kellemetlen belfereg fejfajas az volt, hogy egy kislányt hoztak a rokonok, akivel ha kettesben maradunk, nagyon jól meglettünk volna. Játszottunk volna és mulattattuk volna egymást - ha végig így maradunk, kettesben bocsásson meg az illetlenségértvalószínűnek tartom, hogy Darwin és Haeckel nélkül magunktól rájöttünk volna, hogy emlősállatok vagyunk, eleveneket szülünk, és azokat saját emlőnkből tápláljuk.

És ebből semmi baj nem lett volna, ennek mindketten egyformán örültünk volna, egyformán örültünk volna annak, hogy egymásnak örömet tudunk okozni, emiatt se össze nem vesztünk volna, se egymás fölé kerekedni nem akartunk volna: ebből semmi utálatosság nem lett volna, ahogy én magamat meg őtet ismerem.

Keresés az Enciklopédiában

mutasd meg A kislányból nem lett volna se csokoládéangyal, se zupás őrmester, hanem együtt szerettük volna az angyalokat, és utáltuk volna az ördögöt - lett volna belőle egy hozzám legalább annyira hasonlító, mint amennyire különböző drága, kedves, édes társam az Emberben és én soha meg nem írom Capilláriá-t, hanem szép verseket írtam volna neki, és magamtól kitaláltam volna neki a repülőgépet és rádiót is, a kategorikus imperativust, és ő magától kitalálta volna nekem a mákos rétest és a caprice-párnát és istent és a túlvilágot.

Nem tehetek róla, még ma is meg vagyok győződve, hogy mindez így lett volna, ha a rokonok nincsenek.

  • SHAKESPEARE: SZONETTEK
  • Dalszövegek – Kormorán
  • Gyors féreggyógyszerek
  • A holokauszt az ártatlan polgári lakosok millióinak előre eltervezett tömegmészárlását jelenti.
  • Immunrendszer – Wikipédia

De a rokonok voltak, és a rokonok azon kezdték, hogy én álljak fel, és adjam át a helyemet a "kis kisasszonynak" és segítsem fel a kabátját, amit maga is fel tud venni. És azt mondták: nem szégyelled mely szervezetet nevezik a parazita fő gazdaszervezetének, milyen gavallér lesz belőled, nem tudod, hogy a nőkkel udvariasnak kell lenni?

És röhögtek hozzá. És én abban a pillanatban meggyűlöltem a kislányt, mutasd meg igazam volt, hogy mely férgeket ék pusztítja el, mert abban a pillanatban ő is affektálni kezdett, és szétterpeszkedett a széken, és elvárta, hogy feladjam a kabátját, amit ő maga is fel tudott volna venni.

mutasd meg, mely férgeket ék pusztítja el

És attól a pillanattól fogva gyűlöltem őt, mert azt mondták, hogy azért legyek hozzá gyöngéd, mert ő gyengébb - és arra gondoltam rögtön, hogy ha én őt mely férgeket ék pusztítja el vágnám, leesne a székről - de hát ő pofon vághat, és megalázhat engem csak azért, mert én nem üthetem vissza udvariasságból? Persze később megtudtam, hogy van valami egyéb oka is az udvariasságnak, mint az, hogy a nők gyöngébbek.

De ez keveset változtatott a dolgon. És mindig újra, ha találkoztam vele, akár ő közeledett hozzám, akár én közeledtem hozzá, valami közénk került, valami káprázat, amit nem tudtam eloszlatni. Én sokat tanultam és tanítottam is, ő pedig nem tanult és nem tanított semmit, és mégsem tudtam fölébe kerülni, se alul maradni: de mindig újra megbuktam előtte és önmagam előtt, mikor harcba szálltam vele. Legyőztem a nehéz kérdéseket, megnyergeltem a természet erőit, leküzdöttem magamban az ösztönöket.

Felkorbácsoltam az akaratot, kinyitottam a rejtett fiókokat. Hiába, a nővel szemben nem segített semmi, azon kívül, hogy férfi voltam. Pedig hát én igazán több vagyok, nem igaz? És közben folyton jelentkeztek a rokonok és biztattak, és magyarázták, hogy mit tegyek vele. Az egyik rokon a romantikát ajánlotta - nem ízlett, nagyon mutasd meg volt benne az alattomos hízelgés: nem ment a fejembe, miért rejtélyesebb vagy kevésbé rejtélyes ő, mint én?

A másik, egy német rokon, korbácsot adott a kezembe - utálattal dobtam el, nem kellett, amit ezzel kényszerítek ki.

Navigációs menü

A harmadik, a francia unokatestvér, azt ajánlotta, nézzek szembe vele, de ne nyúljak hozzá - szemléljem meg közelről tüzetesen, bontsam fel, mutasd meg kiábrándulok belőle. Mely férgeket ék pusztítja el én nem akartam kiábrándulni - nem volt hajlandóságom szétszedni azt, amit nem tudok összerakni mely férgeket ék pusztítja el. És közben ő ott állt, szemben velem, mosolyogva, hol mint Csokoládéangyal, hol mint Zupás Őrmester, de mindkét alakjában nyugodtan, várva, mire szánom el magam, kire hallgatok.

Türelmet vesztve a negyedik rokonhoz fordultam, egy zsidóhoz, aki átszellemült arccal mutatott az égre: felejtsem el, úgymond, az egészet, nem méltó dolog az Isten képére teremtett emberhez. Legjobb, ha a pusztaságba megyek, megszabadulni az ő kísértésétől.

Ez volt a legrosszabb tanács. A misztikus aszkéták között rémesen éreztem magam, mindegyik a nők elől menekült, és rövid együttlét után kiderült, hogy életmódjukat, szemléletüket, bölcsességüket, egész világfelfogásukat sokkal jobban befolyásolta az a negatívum, hogy nekik nem kell a nő, mint az enyémet az, hogy kell.